17. fejezet

Bocsi, hogy csak most hozom, de elkezdődött a suli, egy hétig nyaraltam és még náthás is vagyok. A következővel megpróbálok sietni. Mostantól, csak minden pénteken, vagy csütörtökön frissítke! Tanulni azért nekem is kell! Jó olvasást! :D

Az igazságra fény derül

( Bella szemszöge)

2 hónap telt el a Cullen házban történtek óta. Sok minden történt ez idő alatt.

Kathline 2 napja hazajött. El sem tudom mondani mennyire hiányzott már. Peter is nagyon aranyos Kate azonban még sem boldog. Remélem, idővel mindent elfelejt majd és új életet tud kezdeni.

Valami csoda folytán még mindig nem derült ki a titkom. Edward még semmit se tud, ahogy a többiek se Alice kivételével. Nekem azonban most már elegem van ebből. Már nem bírok a saját gyerekeimmel. Renesmee az iskolai verekedés óta bezárkózott. Alig szólal meg. Az egyetlen, aki ki tudja zökkenteni ebből az Jacob. Vele legalább boldog lehet. Chris is zárkózottabb lett. Amióta Kate itt van, elég sokat beszélgetnek. Én pedig… én pedig nem tudom, mit érzek. Pár napja döntést hoztam. Elmondok Edwardnak mindent. Joga van tudnia az igazságot. Meg is beszéltem vele ma délutánra egy találkozót. Lehet, hogy már rég meg kellett volna tennem. Katenek igaza volt. Most már nem bírok megbirkózni egyszerre az anya és az apa szereppel. El kell ismernem, hogy segítségre van szükségem.

Alice végre megismerhette Chriséket. Bár, Nessi nem volt nagyon oda ettől. A barátnőm szerint viszont tündériek a gyerekeim. Már amikor. Kíváncsi vagyok, hogy most mit csinálnak. Kettesben hagytam őket otthon. Bár Chris azt mondta elmegy bevásárolni Renesmee pedig vadászni készült. Én, pedig az oviban vagyok Angelával és még pár kolleganőmmel és már a karácsonyra készülődünk. Hihetetlen, hogy ilyen gyorsan telik az idő.

- Bella! – kiáltott Ang. – Segítesz felrakni a lampionokat?

- Megyek már!

( Renesmee szemszöge)

Azt hiszem, el kéne mennem, vadászni. Már három hete nem voltam. Még a végén rátámadok valakire.

- Chris! Elmentem vadászni!

- Rendben! – kiáltott vissza. – Én is elmegyek, mielőtt elmegyek bevásárolni.

Hazugság! Csak ellenőrizni akar, hogy ne legyen semmi baj. Bevallom, azért egy kicsit örülök, hogy törődik velem!

Már jócskán bent lehettünk az erdőben. Itt már nincs ember. Gondoltam én. Hirtelen 3 ember szagát éreztem meg. Jaj ne!

- Renesmee! – ragadta meg a kezem Chris! Már csak halványan érzékeltem a külvilágot. A vörös köd teljesen ellepte az agyam. – Futás a tisztás felé.

( Christopher szemszöge)

Úr isten! Most mit csináljak. Nem tudom egyedül féken tartani Renesmeet! Anya túl messze van! Nem ér ide időben. Felhívom Alicet! Ez az egyetlen megoldás!

- Igen? – vette fel a telefont a nagynéném.

- Alice! Nagy baj van! 3 turistával futottunk össze az erdőben. Nessi 3 hete nem vadászott. Nem tudom egyedül féken tartani.

- Hol vagytok Chris?

- Az erdőben a tisztáson! Siess!

- Máris ott vagyok!

Renesmee ebben a pillanatban lökött a fának! A kis nyavalyás. Amíg Alice megjön addig, csak elbírok vele! Támadásba lendültem és sikerül ellöknöm őt. Az a baj, hogy én is rég vadásztam és le vagyok gyengülve. Renesmee túl erős így. Amúgy is elég harcias. Hát még, ha szomjas! Már sajog mindenem! Alice se fog bírni vele! Ketten sem leszünk elegek ahhoz, hogy lecsillapodjon.

- Itt vagyok! – rohant felén Alice!

- Ne! – kiabáltam oda neki. – Hívd fel anyát! Ketten sem fogunk bírni vele. Én teljesen le vagyok gyengülve.

- Rendben! – hátraszorítottam Nessi karját és megpróbáltam lefogni. Egy darabig ment is!

- Bella nagy gond van! Renesmee összeakadt 3 turistával! Nem bírjuk Chrissel lefogni.

- Tessék? – még innen is hallottam fél füllel.

- Chris nem bírja sokáig és ami, azt illeti, nekem sincs túl sok erőm. Ma akartam vadászni.

- Hol vagytok?

- A tisztáson – nem ér ide időben

- Én nem érek oda időben! – na, mit mondtam? - Ki van otthon nálatok?

- Senki, csak Edward! A többiek a sulival vannak kirándulni. Carlisle és Esme pedig a városban.

- Hív Edwardot! – tessék? – Nem érdekel mi lesz. Megpróbálok sietni én is.

- Rendben Bella!

- Áááá! – kiáltottam. Renesmee nekidobott egy fának. Azt hiszem, hogy eltörött a karom, vagy a bordám. Nem, még tudok mozogni. Ezért még megölöm! – Siess Alice!

- Edward?

- Mi a baj Alice? – úgy látszik jó a 6. érzéke.

- Bella húga találkozott 3 kirándulóval az erdőben. Chrissel nem bírunk vele. – ha egyszer hazaérek, ezért még megölöm Renesmeet.

- Azonnal indulok. – hát ez szép lesz.

- Még valami Edward Ha ideérsz, próbálj meg nem sokkot kapni. Majd, ha Bella is ideér, biztos mindent elmagyaráz.

- Miről beszélsz Alice?

- Majd megérted. Siess! – hát az jó lesz.

Alice is beszállt a harcba. Mondhatni már egyedül harcolt. Mikor lett Nessi ilyen erős? Bele sem merek gondolni mit fog otthon kapni.

Amikor Edward kiért a tisztásra egyszerre futott végig az arcán döbbenet, csodálkozás, értetlenség és felismerés. Hogy ezt, hogy csinálta!

Renesmee újra támadásba lendült. A lábamnál fogva dobott neki a fának. Azt hiszem, eltörött a bokám, kiment a csuklóm, vérzik az orrom és beleállt egy faág a kezembe, Nessi pedig elszabadult. Mi? Nessi elszabadult?

- Ed! Ne állj ott olyan bambán! – dörrent rá Alice. – Később agyalj! Most fogd már le!

- Ö… persze! – villámgyorsan hátrafogta Nessi kezét és drága húgomnak már esélye sem volt. Nem is tudtam, hogy Ed ilyen erős.

- Chris! Jól vagy? – térdelt le mellém Alice. A faágat közben kiszedtem a kezemből, de a többi sérüléssel nem tudok mit kezdeni.

- Azt hiszem! – vagy még sem. Még én is alig hallom a saját hangom. Alice letépte a pulcsija ujját és bekötötte az a helyet ahol, egy 20 centis vágás éktelenkedett.

- Már nincs semmi gond Chris! Bella is mindjárt ideért! – simogatta meg a fejem. Anya is mindig ezt szokta. – Ne aggódj!

- Ki mondta, hogy aggódom. Akinek félnivalója van az a húgom. Anya nagyon ki fog akadni.

- Ugyan már! – mire ezt kimondta anya már meg is érkezett „villámokat szórva”. Rögtön felém vette az irányt.

- Úr isten! Jól vagy Chris?

- Jobban leszek, ha végre haza mehetek! – egy puha, meleg ágyra vágyom.

- Úgy látom már a lányod is lenyugodott! – na, végre!

- Ne is említsd! – szűrte a fogai között Bella. Kicsit sem mérges.

- Megyek és megnézem! – pattant fel Alice.

- Fel tudsz állni kisfiam?

- Azt hiszem, de nem biztos. – óvatosan megpróbáltam feltápászkodni, nem túl sok sikerrel. Anya hirtelen felkapott és elindult velem a kocsihoz. Nessivel mi lesz? Itt hagyja?

( Bella szemszöge)

- Bella nagy gond van! Renesmee összeakadt 3 turistával! Nem bírjuk Chrissel lefogni.

- Tessék? – ez nem lehet igaz. Én megölöm ezt a lányt!

- Chris nem bírja sokáig és ami, azt illeti, nekem sincs túl sok erőm. Ma akartam vadászni.

- Hol vagytok?

- A tisztáson! – nem ér ide időben.

- Én nem érek oda időben! – na, mit mondtam? - Ki van otthon nálatok? – csak meg ne sérüljenek.

- Senki, csak Edward! A többiek a sulival vannak kirándulni. Carlisle és Esme pedig a városban.

- Hív Edwardot! – nincs más választásom. Vagy a büszkeségen, vagy a gyerekeim. – Nem érdekel mi lesz. Megpróbálok sietni én is.

- Rendben Bella!

- Áááá! – Úr Isten. Jaj Chris! Tarts ki. Mindjárt ott vagyok!

- Angela! Chrisnek balesete volt! – rohantam felé. Ez félig igaz is.

- Te szent ég Bella! De jól van?

- Azt hiszem! Nagy gond lenne, ha elmennék?

- Nem, menj csak Jobbulást neki.

Villám tempóban száguldottam végig a városon az erdőig.

Renesmee ezt már nem ússza meg szárazon!

- Igen? – vette fel a telefont Kate.

- Kathline! Pakold össze Renesmee ruháit egy bőröndbe! Negyed óra múlva hazaérünk! Addigra legyen kész!

- De hát miért? – miért akar mindig, mindent tudni?

- Ne kérdezősködj, hanem csináld!

- Rendben! – hallani lehetett a hangján, hogy megdöbbent. Én meg mérges vagyok.

- Ha hazaértem mindent elmagyarázok

- Értettem! Szia!

- Szia!

Na végre! Megérkeztem! Kipattantam a kocsiból és a tisztás felé kezdtem futni.

Jesszusom! Chris csupa vér! Hogy tehette ezt Nessi?

- Úr isten! Jól vagy Chris?

- Jobban leszek, ha végre haza mehetek! – hát azt elhiszem. Muszáj lesz orvost hívni hozzá.

- Úgy látom már a lányod is lenyugodott!

- Ne is említsd! – szűrtem a fogaim között. Így is mindjárt felrobbanok! Ki fogom tekerni a nyakát

- Megyek és megnézem! – pattant fel Alice.

- Fel tudsz állni kisfiam?

- Azt hiszem, de nem biztos. - már előre láttam, hogy törött bokával nem nagyon fog mászkálni. A kezembe vettem és elindultam vele a kocsihoz. Renesmee majd utána elintézem!