15. fejezet

Értelem, vagy érzelem?

( Bella szemszöge)

- Chris! Én elindulok ha… - za. Én nem vagyok normális. Már az otthonomnak tekintem a Cullen házat. – Illetve vissza a Cullen házba.

- Rendben anya! – bólintott. – De ugye azt akartad mondani, hogy haza?

- Igen. – sose tudtam hazudni a fiamnak.

- Lehet egy kérdésem? Szereted még? – ez inkább hangzott kijelentésnek, mint kérdésnek. Bólintottam. – Akkor meg, mire vársz? Ő nem fog lépni az engedélyed nélkül. Végre megint teljesen boldog lehetnél erre…

- Én csak, félek az úja csalódástól. Hogy megint elhagy. Az én nem élném túl. Na meg persze titeket sem akarlak erőltetni. – néha, azt hiszem, jobban ismer engem a fiam, mint én saját magamat.

- Kockázat nélkül, nincs siker. Mattunk pedig ne aggódj. Előbb, vagy utóbb úgy is meg kell vele ismerkednünk. Még is csak ő az apánk. És, különben is kíváncsi vagyok Emmettre.

- Emmettről jut eszembe. Ma, majdnem megcsókoltam.

- Kit? Emmettet? – még, csak az kéne.

- Nem te lüke, hanem Edwardot.

- Óh! Értem. És miért csak majdnem? –lelkesedett fel. Hát én mindjárt lehidalok.

- Mert még időben észbe kaptam. Elrohantam. – ez már beteges. A fiammal beszélem meg a szerelmi ügyeimet. Hova süllyedtem?

- Már, ne is haragudj, de te nem vagy normális. – ez bíztató. – Valld be, hogy akartad. Valld be, hogy vágytál a csókjára.

- Igen, igazad van. – adtam meg magam.

- Az a nagy baj veled, hogy a szíved helyett te is az eszedre hallgatsz. De, mire rájössz, hogy mi a helyes lehet, hogy túl késő lesz. Egyszer már elvesztetted őt, még egyszer ne tedd.

- Már, megint igazad van.

- Komolyan mondom, hogy néha már, én magam sem tudom eldönteni, hogy a fiad, vagy az apád vagyok. – vagy a szerelmi tanácsadóm.

- Én, nem csak néha.

- Na, jó! Most menj szépen vissza Cullenékhez. Nessi meg szerintem estig már nem ér haza.

- Meglehet! – sőt remélem. – Akkor én megyek. Szia, kicsim!

- Szia, anya!

Elindultam vissza a házhoz. Muszáj lesz felhívnom Kathlinet. El kell neki újságolnom a jó hírt. Jaj, Istenem, annyira örülök. Végre Renesmee is boldog. Örökre együtt maradhat a szerelmével. Nagyon, nagy mázlija van. Most talán majd minden rendbe jön.

Észre se vettem, hogy már meg is érkeztem.

- Bella! – hallottam Alice meglepett hangját. – Mi történt? Vigyorogsz, mint a tejbe tök.

- Biztos ő akar lenni a Colgate reklám új arca. – nagyon vicces Emmett.

- Bella! – jött ki Jasper is. – Nagyon hálás lennék, ha visszahúznád a pajzsod, mert ennyi boldogság mára már nekem túl sok. Nem szoktam én ehhez hozzá.

- Mi? – döbbentem meg. – Jaj, bocsánat, de megfeledkeztem magamról. – villámgyorsan visszahúztam a pajzsom.

- Köszönöm.

- Most már megtudhatnánk mi történt? – tolt befelé az ajtón barátnőm.

- Jacob Black megtalálta a bevésődését.

- És te ettől vagy ennyire boldog? – hökkent meg Jasper.

- A húgom az Renesmee. – mindenki teljesen ledöbbent.

- Te… jó… Isten. – hátrált Alice a kanapéig, majd lehuppant rá.

- Ugye, most viccelsz? – ült le Em is.

- Nem! – ráztam meg a fejem. – Ez halál komoly.

- Carlisle! – kiabált fel Alice az emeletre. – Gyere le! Most!

- Mi a gond? – jelent meg az említett a lépcső tetején.

- Hallottál már farkas-vámpír kapcsolatról?

- Jasper! – nézett rá szigorúan. – Ne kérdezz hülyeségeket. Ilyen nincs, és nem is hiszem, hogy lesz.

- Nem? – szállt be Emmett is. – Mit szólsz ahhoz, hogy mi tudunk mondani egyet?

- Azt, hogy ti nem vagytok magatoknál.

- Nessi belevésődött Jacob Blackbe. – előztem meg egy igen hosszú vitát.

- Te most szórakozol velem Bella? – vont kérdőre.

- Nem Carlisle! Ez halál komoly. A saját szememmel láttam.

- Na, ki a bolond? – vágta be a durcit Em.

- Ezt még mindig nem hiszem el. – rázta a fejét Carlisle.

- Mit nem hiszel el? – sétált le a lépcsőn Edward?

- Azt, hogy Bella húga lett Jacob Black párja! – közölte vele Alice.

- Mi van? – döbbent le.

- Ja, ne vágjatok már mind ilyen fancsali képet. Ez olyan csodálatos. Renesmee, a jégkirálynő végre megtalálta az igaz szerelmét! Örökre együtt lehet vele. Végre ő is boldog. – magyaráztam nevetve. – Én ennek, annyira örülök. Most majd minden megváltozik.

- Látom, nagyon szereted. – mondta Carlisle. – Úgy örülsz a boldogságának, mint ő maga. Irigylem őt.

- Igen, nagyon szeretem. De, most már muszáj felhívnom Katet. – teljesen be vagyok zsongva. Már tárcsáztam is a számot.

( Fordítása a végén( francia, afrikai, spanyol) )

- Oui? – hallottam meg a hangját.

- Oh, mon Dieu, Kate! No vas a creer lo que pasó! – lelkendeztem. - C'est si merveilleux. Maintenant Renesmée est heureux. Ek is so dankbaar vir hierdie. Dit is nie eens waag om iets te glo nie. Y yo vi con mis propios ojos.

- Mamma! Stadiger en duidelik oor wat niks is ryp.

- Op elke plek sal kom. Nessi est aussi bonne qu'auparavant. Una vez más, somos una familia. – már látom is magam előtt.

- ¡Hecho! Me doy por vencida. - sóhajtott.

- Na, jó Bella! Add szépen ide azt a telefont! – vette ki Alice a kezemből a készüléket. – Fiúk! Nyugtassátok le. Ha kell, dobjátok be a tóba. Hogy lehet egyszerre 3 nyelven beszélni?

- Kathline Hallo! – vette ki Alice a kezemből a készüléket. - Ek is Alice Cullen

- He! Ek dink moeder het my vertel alles Ja..

- en glo my, as ek op die oomblik di ...

- Alice nie hoef te verduidelik. – szakította félbe lányom. Emmették közben próbálnak lenyugtatni. Elég szórakoztatóak. - Ek is nie kwaad. Dit sal wees my suster sê. Hy sal nie so 'n begrip regs.

- Almal. – bólintott.

- Met die pad! Laat my dink aan my broer. Verduidelik wat Ma? Jammer, maar oor te skakel na die Franse?

- Mais, bien sûr. – válaszolt Alice immár franciaiul. - Oui, oui. Renesmée était un loup, Jacob Black bevésődése.

- Quoi? – látom, ő se hiszi el. - Mais, c'est d'être?

- Ce n'est, malheureusement, je ne sais pas.

- Alors, tu es fou de Bella. - mi az, hogy megőrült?

A további beszélgetést sajnos nem hallottam, ugyanis megpróbáltam visszaszerezni a telefonomat, de Emmett és Jasper az utamat állta. Nagyjából 10 percig „keringőztem” velük, amikor Edward hirtelen elkapta a derekamat és kivitt a házból. Olyan jó volt megint a karjaiban lenni. Beleborzongtam az érintésébe. Megállt velem a folyónál.

- Ha követed Alice utasítását esküszöm, hogy vízbe folytalak és ez nem vicc! – fenyegetőztem!

- Hát azt még megnézném. – nevetett. Úr Isten! Mindjárt elájulok. – Amúgy ez eszembe sem jutott. csak félő volt, hogy a húgom fogja megtenni, amint leteszi a telefont. Vele viszont rosszabbul jártál volna, mint velem.

- Ez esetben köszönöm! – lehuppantam a fűre ő pedig követte a példámat.

- És szeretnék bocsánatot kérni tőled! – ne, már megint. Én ezt képtelen vagyok végighallgatni.

- Ácsi, ácsi, ácsi. Én nem haragszom. Ha viszont most elkezded mindenért magadat hibáztatni, na, akkor fogok. Inkább borítsunk fátylat a múltra. Rendben?

- Öhm… Igen. – láthatólag váratlanul érte a dolog.

- Ezt megbeszéltük! Túl nagy a csönd! Hol van Emmett és Jasper.

- Emlegetett szamarak. – a 2 említett éppen akkor lépett ki az ajtón. Emmett túlságosan is kajánul vigyorgott.

- Szeretnél fürdeni Bella?

- És te Emmett? – egy villámgyors mozdulattal a háta mögött temettem és belelöktem a vízbe, majd mint aki jól végezte dolgát visszamentem a házba.

(Renesmee szemszöge)

- Beszélnünk kell!

- Mondjad! – álltam meg vele szembe.

- Nézd! – fogta meg a kezem. Vajon mit akar mondani? – Én nem akarom rád erőszakolni magam. Csak tudni szeretném mi lesz velünk? Megpróbáljuk együtt, vagy felejtsük el egymást? Nekem mindegy, csak te boldog legyél.

- Én már rég eldöntöttem Jacob. – azt hiszem egy kicsit meg kéne viccelnem. Visszavágó a fáért.– Amikor először megláttalak azok a bizonyos falak már akkor leomlottak. És ez csak neked köszönhető! De a válaszom nem!

- Értem! – jesszusom, de fancsali képet vág. Komolyan bevette?

- Nem, kizárt, hogy ezen túl nélküled éljek! – Jacob minden előzetes jel nélkül megragadta a derekamat, majd közelebb húzott magához. Úr Isten meg fog csókolni. Megremegtem egy pillanatra. Mi van, ha elrontom? Hogy ne lássa a zavaromat lehajtottam a fejem. Miért, pont én, kellek neki? Gyengéden megfogta az állam és felemelte a fejem. igen, határozottam az a szándéka, hogy megcsókol. A keze végigsimított az arcomon és elkezdett az ajkaim felé közelíteni. – Szeretlek! – ez volt az első szó, ami az eszembe jutott. Valahogy megkönnyebbültem, hogy kimondtam.

- Én is! – az adrenalin szintem az egekbe szökött. Mivel érdemeltem én őt ki? Lehunytam a szemem és megéreztem Jacob puha ajkait az enyémen. Először lassan elkezdte csókolni a felső, majd az alsó ajkamat. Bátortalanul viszonozni kezdtem a csókot. Jacob biztatás képen még jobban magához húzott én, pedig készséggel simultam hozzá. Kezeimet a nyaka köré fontam, mielőtt még elájultam volna. A mennyekben éreztem magam. Megszűnt számomra külvilág. Jacob az a férfi, aki mellett le akarom élni az életemet. Szép lassan elhúzódott tőlem.

- Ez, azért gonosz tréfa volt. – „szidott le”.

- Azért kaptad, mert akaratom ellenére leugrottál velem a fáról.

- Jogos. – mondta, majd újra lecsapott az ajkaimra. Ezúttal sokkal bátrabban viszonoztam a csókot.

(Fordítás)

- Igen? – hallottam meg a hangját.

- Jaj, Istenem Kate! El sem hiszed, hogy mi történt! – lelkendeztem. – Ez annyira csodálatos. Most már Renesmee is boldog lehet. Én úgy örülök ennek. Ezt el sem merem hinni. Pedig a saját szememmel láttam.

- Anya! Lassabban és érthetőbben én ebből egy kukkot sem éretek.

- Végre minden helyre jön majd. Nessi olyan lesz, mint régen. Ismét egy család leszünk. – már látom is magam előtt.

- Kész! Én feladom. – sóhajtott.

- Na, jó Bella! Add szépen ide azt a telefont! – vette ki Alice a kezemből a készüléket. – Fiúk! Nyugtassátok le. Ha kell, dobjátok be a tóba. Hogy lehet egyszerre 3 nyelven beszélni?

- Parancs értettük Alice őrnagy. – tisztelgett Jasper.

- Szia Kathline! – váltott át afrikaira. – Én Alice Cullen vagyok.

- Szia! Feltételezem anya már mindent elmondott.

- Igen. és hidd el, hogyha én ezt annak idején tu…

- Nem kell magyarázkodnod Alice. – szakította félbe lányom. Emmették közben próbálnak lenyugtatni. Elég szórakoztatóak. – Én nem haragszom. Ezt majd a húgomnak mond. Ő nem lesz ilyen megértő.

- Rendben. – bólintott.

- Apropó! A húgomról jut eszembe. Miről magyarázott anya? Bocs, de nem válthatnánk át Franciára?

- De, persze. – válaszolt Alice immár franciaiul. – Na, szóval. Renesmee lett az egyik farkas, Jacob Black bevésődése.

- Tessék? – látom, ő se hiszi el. – De, hát ez, hogy lehet?

- Ezt még sajnos én sem tudom.

- Akkor Bella ettől őrült meg. – mi az, hogy megőrült?