20. fejezet

Egy ház, egy család

1 évvel később…

(Bella szemszöge)

- Kedves egybegyűltek! Azért vagyunk ma itt, hogy tanúi legyünk eme boldog pár házasságkötésének. – zengte be az egész termet Carlisle hangja. - Fogjátok meg egymás jobb kezét és mondjátok el az eskütöket.

- Én Jacob Black esküszöm az élő Istenre, aki Atya, Fiú, Szentlélek, teljes Szentháromság, egy örök Isten, hogy Renesmee Rosalie Cullen White-ot, kinek most Isten színe előtt kezét fogom, szeretem. Szeretetből veszem el őt, Isten törvénye szerint, feleségül. Hozzá hű leszek, vele megelégszem, vele szentül élek, vele tűrők, vele szenvedek, és őt sem egészségében, sem betegségében, sem boldog, sem boldogtalan állapotában, holtomiglan vagy holtáiglan, hűtlenül el nem hagyom, hanem egész életemben hűséges gondviselője leszek. Isten engem úgy segítsen.

- Én Renesmee Rosalie Cullen White esküszöm az élő Istenre, aki Atya, Fiú, Szentlélek, teljes Szentháromság, egy örök Isten, hogy Jacob Black- et, akinek most Isten színe előtt kezét fogom, szeretem. Szeretetből megyek hozzá, Isten törvénye szerint, feleségül. Hozzá hű leszek, vele megelégszem, vele szentül élek, vele tűrők, vele szenvedek, és őt sem egészségében, sem betegségében, sem boldog, sem boldogtalan állapotában, holtomiglan vagy holtáiglan, hűtlenül el nem hagyom, hanem egész életemben hűséges segítőtársa leszek. Isten engem úgy segítsen.

Istenem már egy év telt az a bizonyos nap óta. El sem hiszem. Annyi minden történt az óta.

Cullenék egész jól fogadták hírt, hogy van 3 gyerekem. Először ledöbbentek, de aztán ahogy megismerték őket nagyon összebarátkoztak. Esme odáig van az örömtől, hogy van még 3 unokája. Emm és Jazz is nagyon jól kijönnek velük. Sokszor zeng a ház az ő tréfáiktól. Emmett és Chris kapcsolatát úgy jellemezném, hogy: „zsák a foltját”. A lányokért meg egyszerűen oda vannak. Alice-t és Rose-t le sem lehetne lőni. Főleg, mióta elkezdték szervezni az esküvőt. Tehát nagyjából egy éve. Ők is nagyon szeretik a gyerekeket. Edward pedig…

Nos, azt hiszem azzal kéne kezdenem, hogy most már fél éve hivatalosan is Mrs. Cullen vagyok. Egész életemben erre vágytam. Most már semmi sem hiányzik az életemből. Hihetetlenül boldog. Edward imádja a gyerekeit és Kate, Nessi és Chris is őt. Most már végre igazi nagycsalád vagyunk és semmi és senki nem választhat el minket.

Ma különösen boldog vagyok. Láthatom a lányom a gyönyörű, fehér esküvői ruhájában amint a szerelme kezét fogva örök hűséget fogad neki. Boldoggá tesz az a tudat, hogy őket most már öröke egybe köti a szerelem. Jó látni őt így. Hosszú évek nehézségei állnak mögötte, de Jacob Black meghozta számára a változást és én ezért örökké hálás leszek neki. Nélküle nem tudom mit kezdtem volna a lányommal.

A másik lányomra is van egy tervem már. Idehívtam az egyik olaszországi jó barátomat. Kedvelni fogják egymást. Hátha kialakul köztük valami. Nem hagyhatom, hogy az ő gyerekei is apa nélkül nőjenek fel. Ráadásul Stefan nagyon szereti a gyerekeket. Remek társ lenne Kathline számára. Gyönyörű ebben a ruhában.

Na, igen. Koszorúslányokból van bőven. Kathrine, Mia, Alice, Rosalie, Tia és végül Kate. Gyönyörűek egytől egyig. De a leggyönyörűbb ma Nessi. Az én lányom és én büszke vagyok rá. Remélem, hogy élete végéig boldog lesz. Megérdemli.

Töprengésemből Carlisle hangja ébresztett fel.

- Ezennel férjnek és feleségnek nyilvánítalak titeket. Csókoljátok meg egymást.

Később…

- Figyelem vámpírok és vérfarkasok! – állt fel Chris egy székre. – Mint a menyasszony tanúja beszédet kell, hogy mondjak és ez egy cseppet sincs ínyemre, de az én drága húgomért mindent. Még belegondolni is szörnyű. A Cullen és Black név egymás mellett. Na, de mind egy! Tehát:

Renesmee! Sohase hittem volna, hogy egyszer eljön ez a nap. Még ma is alig bírom felfogni.

Abban a hitben éltem, hogy egyedül fogsz” megöregedni”. – szinte hallani lehetett az időjeleket. – De a sors közbeavatkozott. És nagyon jól tette. Hosszú és nehéz évek állnak mögötted, de örülök, hogy megtaláltad a boldogságot. Bár bevallom neked, hogy a verekedéseink hiányoznak, úgy hogy az esküvő után nem úszod meg.

- Állok elébe. – kiáltotta oda neki Nessi. Van egy olyan érzésem, hogy ők már sose nőnek fel.

- Jacob! Eddig nem tudtam mivel érdemelted ki a húgomat, de most már tudom. Úgy szereted őt, ahogy soha senki más nem fogja. Egy örökkévalóság áll előttetek. Ez nem sokaknak adatik meg. Ti szerencsésnek mondhatjátok magatokat. Tudom, hogy vigyázni fogsz rá, de figyelmeztetlek, ha egyszer is megbántod farkasbecsináltat csinálok belőled.

És végül jól jegyezd meg Renesmee, mert nem sűrűn fogom neked ezt mondani: szeretlek! Mindig is jó testvér voltál. Most már nem nekem kell rád vigyáznom, ez már Jacob feladata, de tudd, hogy rám bármikor számíthatsz. Tiszta szívemből kívánom, hogy legyetek boldogok örökké! – Renesmeenek már folytak a könnyei és én sem álltam tőle távol. Odament Chrishez és megölelte, majd a fülbe súgott valamit. A fiam rámosolygott, majd bólintott.

- Most pedig szeretnénk valamit bejelenteni! – vette át a szót Jacob. Mire készülnek? Egész héten titkolóztak.

- Igen, egy nagyon jó hírünk van! – vigyorgott Renesmee. Az őrületbe kerget ezzel a nézéssel. – Már egy hete tudjuk, de úgy döntöttünk megvárjuk vele az esküvőt. Nos, szóval örömmel jelentem be, hogy bővül a család, ugyan is terhes vagyok.

Úr Isten! A lányom terhes! Lesz még egy unokám. Ezt el sem hiszem. Te jó ég! Hogy megváltozott minden azóta, hogy idejöttünk. Végre visszakaptam a családom.

- Gratulálok kicsim! – öleltem meg Nessit. – Annyira örülök. Remélem, tudod, hogy szeretlek!

- Én is szeretlek anya! – éreztem, ahogy valaki mögém lép megfogja a kezem, majd hátrafordít.

- Hello angelo bello!

- Stefan! – ugrottam a nyakába. – De rég nem láttalak már.

- Te is hiányoztál Bella. Jó pár éve nem találkoztunk. – azt hittem, hogy el se jött.

- Had mutassalak be a lányomnak. – mosolyogtam rá. – Renesmee ő itt Stefano Ruggiero. Stefan ő itt Renesmee Rosalie Cullen White Black.

- Szép hosszú neve van a kisasszonynak. – hajolt meg előtte, majd kezet csókolt. Javíthatatlan úriember. – Örvendek a találkozásnak.

- Én úgy szintén. És igen, úgy látszik, halmozom a vezetékneveket. – nevetett fel Nessi.

- Bella már sokat mesélt rólad, de koránt sem mondta, hogy ilyen szép vagy. – bókolt.

- Köszönöm, de ezt majd azután mond, ha megláttad a nővéremet. Kész bombázó ma. – ami igaz az igaz. Kate kitett magáért.

- Tényleg, gyere! Neki is be akartalak mutatni. – húztam a táncparkett felé. Biztosan ott van. – Jól ki fogtok jönni.

- Csak nem kerítőnőt játszol cara. – a fene. Rájött.

- Én? – adtam az ártatlant. – Ugyan már.

- Nem fog összejönni. – rázta meg a fejét. – Tudod, hogy magányos típus vagyok.

- Csak be akarlak neki mutatni, de ahhoz előbb meg kell találnom.

- Amíg te megkeresed, addig én táncolok azzal, kis hölggyel. Nagyon magányosnak látszik. – mutatott az unokám felé.

- Ő Mia, Kathline lánya! Neki is itt kell lenni valahol.

- Akkor meg pláne.

Még hallottam, ahogy megkérdezi Miától: „Szabad egy táncra kisasszony?”, de onnantól már nem figyeltem. Hol lehet Kate? Nem nyelhette el a föld! Muszáj bemutatnom Stefannak. Nem lehet véletlen, hogy Miát szúrta ki a tömegből. Imádja a gyerekeket. Pont a lányomhoz való. De hol a fenébe van?

Véget ért a szám, de én még mindig nem látom Katet.

- Na, megtaláltad? – kérdezte Stefan.

- Nem! – mérgelődtem. – Pedig itt kell lenni. Nem tűnhet csak úgy el. Főleg ilyen ruhában. Elég kihívó jelenség. Bárkinek feltűnne. Gyönyörű szép, és nagyon ked… Stefan! Figyelsz te rám? – lengettem meg a kezem az arca előtt. Teljesen üveges tekintettel bámul.

- Hogy mondod? – na, szép! Rám se hederít. – Elbambultam.

- Mit nézel annyira? – amikor megláttam, hogy mi az elbambulásának oka elvigyorodtam. Ez nem lehet igaz.

- Létezik olyan a vámpíroknál, hogy bevésődés? – kérdezte kábult hangon. – Úgy érzem muszáj megismernem azt a lányt.

- Gyere, bemutatlak neki. – az említett lány éppen a barátnőivel beszélgetett és valamin nagyban nevettek. Így még szebb volt.

- Szia! – léptem oda hozzá és magam elé toltam Stefant. - Szeretném bemutatni neked Stefan Ruggierot. Stefan ő itt a lányom Kathline.

( Kathline szemszöge)

Vajon ki lehet az a férfi, aki a lányommal táncol? Nagyon jó képű és valami vonzz hozzá. Meg kell ismernem. Majd megkérdezem anyát.

- Kate! – szólított meg a barátnőm Anne. – Az a szexi vámpír, aki Miával táncol most téged bámul tátott szájjal és feléd közelít az anyáddal. Szerintem össze akar vele hozni!

- Hát ez remek. – nevettem fel. Lehet, hogy nem fogok tiltakozni.

- Szia! – értek ide hozzám. - Szeretném bemutatni neked Stefan Ruggierot. Stefan ő itt a lányom Kathline.

- Ő a lányod? – nézet anyára hitetlenkedve. – Te jó ég!

- Hello! – mosolyogtam rá. – Anya már sokat mesélt rólad.

- Remélem csak jó! – mi mást? – Felkérhetem egy táncra?

- Természetesen. – belém karolt és a táncparkettre vezetett. Lassú szám ment. Mellettünk a húgom és az újdonsült férje, Jacob táncol. – Láttam, hogy az előbb a lányommal táncoltál.

- Oh, igen! – jaj de édesen mosolyog. – Nagyon aranyos és szép, akárcsak az anyukája.

- Köszönöm. Kár hogy az apja nem így gondolta. – de hülye vagy Kate. Már megint ez a barom jut eszedbe mindenről. Verd már ki őt a fejedből.

- Bella mesélt a történtekről. – bólintott komoran. – Nagyon sajnálom.

- Az igazat megvallva, én nem. Így legalább van esélyem megtalálni az igaz szerelmet.

- Lehet, hogy már meg is találtad és itt áll az orrod előtt. – ez most célzás akar lenni?

- Meddig maradsz?

- Bella azt mondta addig maradok, ameddig akarok. 1 hétig, 1 hónapi, 1 évig. – tehát hozzánk költözik. – Ki tudja, talán megtetszik majd Forks.

- És az itt élő vámpírok. – egészítettem ki. Olyan férfinak látszik, akivel újra tudnám kezdeni az életem. Miával is jól kijön, amint láttam.

- Meglehet.

- Bár velünk koránt sem olyan egyszerű az élet. – ráztam meg nevetve a fejem. – Főleg Peterrel és Miával az élen, Christopherről nem is beszélve.

- Csak nem lehet olyan szörnyű. Bella majd kézben tartja a dolgokat. – mondtam már hogy olyan ellenállhatatlanul tud nézni azzal az arany szemeivel?

- Anya most a Cullen ház és a mi birtokunk között ingázik, így én tartom kézbe a dolgokat.

- Tehát te felügyelsz rám is. – még szép.

- Szemmel foglak tartani, ebben biztos lehetsz.

- Ezt örömmel hallom. – és ki tudja mi lesz majd 1 év múlva.

( Bella szemszöge)

- Szabad egy táncra szép kisasszony? – ölelt át hátulról Edward.

- Neked bármikor édesem.

- Na, sikerült a terved? – érdeklődött.

- Igen. Nézz csak oda. – mutattam Stefanék felé. – Olyan aranyosak. Egymásnak lettek teremtve.

- Ahogy, mi is. – csókolt meg.

- Örülök, hogy végre mindenki boldog.

- Én is szerelmem. – húzott magához. – Én is.

Renesmee ruhája

Koszorúslányruhák