21.fejezet

Szülinapi buli

13 évvel később…

( Bella szemszöge)

13 év. El sem hiszem, hogy ennyi idő telt már el. Olyan gyorsan repül az idő, ha vámpír jól érzi magát. És még előttünk az örökkévalóság. Sok minden történt Renesmee és Jacob esküvője óta.

Talán azzal kezdeném, hogy Kathline újra férjhez ment. Sikeres volt a tervem. Két hét múlva összejöttek Stefannal, majd két évre rá összeházasodtak. Most annyira boldogok. 2 lányuk és egy fiuk született. Anne, Maria és Nicolas. Olyan gyönyörűek. El sem hiszem, hogy Mia már 18 éves is elmúlt. Az iskolában az összes fiú bele van bolondulva. Nem is csoda. Örülök, hogy Kate végre megtalálta az igaz szerelmét. Stefan nagyon rendes vele. Mint mondtam ők egymásnak lettek teremtve.

Renesmee. Talán az ő boldogságának örülök a legjobban. Annyi év keserűség után nagyon jó végre így látni őt. Neki 4 gyereke született. Christopher, a legkisebb, Andrea, a középső, végül Sandra és Charlie. Ők ikrek. Igazi kis csínytevő mind a négy. De Nessi és Jacob nagyon boldogok velük.

Christopher még mindig nem találta meg az igazit. És most őszintén szólva halványlila fogalmam sincs róla, hogy mi van vele. Már egy hete olyan furcsán viselkedik. Van egy sejtésem, hogy mi lehet vele…

Ma, viszont nem érek rá ezzel foglalkozni. Kathrine ma lesz 18 éves. Alice és Jazz lánya is hihetetlenül szép lett, de ő is furcsán viselkedik. Mi van mostanában ezekkel a gyerekekkel? Még Mia és Anthony is nagyon titokzatosak. Állandóan sugdolóznak. Mire készülnek ezek négyen?

( Alice szemszöge)

El sem hiszem. Ma lett 18 éves a lányom. Olyan gyönyörű. Káprázatos. Most már csak az hiányzik, hogy ő is ráleljen a társára. Szerintem Mia és Anthony között már alakul valami. Szép lassan bele szerettek egymásba. Még próbálják tagadni maguk előtt is, de mi látjuk. Nem sok kell nekik és ők is rájönnek. De aggódom Kathrine miatt. Nagyon furcsa mostanában és ha rákérdezek nála, akkor eltereli a témát. Majd csak elmondja egyszer.

- Anya! Apa!

- Igen kicsim? – kérdezte szerelmem.

- Azt hiszem, készen vagyok. – lépett ki a fürdőből. Te jó ég! Ez az én lányom?

- Úr Isten Kate! – ölelte meg Jazz. – Gyönyörű vagy. Hihetetlen.

- Bomlani fognak utánad a fiúk. – erre a kijelentésre rendesen elpirult.

- Igen… biztosan. – hebegte. Mi van vele?

- Mehetünk? – nézett rá Jasper.

- Azt hiszem. Essünk túl ezen az egészen.

- Nem rajongsz a születésnapi bulikért mi? – lépett be Mia. – Én sem vagyok oda tőlük.

- Na, gyerünk lányok! – toltam őket ki az ajtón. – Indulás.

Kathrine és Mia szép lassan lesétáltak a lépcsőn, mi pedig mögöttük mentünk. Mindenki elámulva nézett. Szó, ami szó. Ma különösen szép. Christopher szája még tátva is maradt. Anthony oldalba bökte, mi re észrevette magát. Ő is nagyon különös mostanában. Lehet, hogy most kezdtek el kamaszodni!

- Boldog születésnapot Kathrine! – kiáltották egyszerre. Mindenki odasereglett megölelni Katet. Chris csak pár pillanatig tartotta a karjaiban, majd el is húzódott. Régen nem volt ilyen. Beszélnem kell Bellával.

- Bella! – léptem oda hozzá. – Ráérsz egy kicsit?

- Persze. Üljünk le.

- A gyerekeinkről szeretnék beszélni veled. – kezdtem.

- Sejtettem. – bólintott.

- Egyszerűen nem értem, hogy mi van Kathrine-nel. Teljesen kifordult magából. Eddig olyan jó kijöttek Chrissel. Most meg. Alig szól pár szót egész nap. Talán összevesztek?

- Nem Alice. – mosolygott rám. Mi ezen olyan vicces? – Itt szerintem egész másról van szó. Ha összevesztek volna azt már rég elmondták volna. Valami más van a dolog mögött. És én már sejtem is hogy mi?

- Velem is megosztanád? – néha nagyon bosszantó tud lenni.

- Nem igaz, hogy nem jössz rá. Elvileg te vagy a jósnő. – nevetett. – Csak rájuk kell nézni. Egyértelmű.

- Akkor csak én nem értem? – megfojtom.

- Kerülik egymást. Titkolóznak. Alig beszélnek. Olyan, mintha nem is ezen a földön élnének. – sorolta. – És igen, csak te nem érted. – hirtelen megszólalt a csengő. – Azt hiszem megjött a torta.

- Menjünk.

- Egy pillanat. – állított meg. Odasétált Chrishez. – Kisfiam. Legalább a kedvemért táncolj egyet Kate-tel. Na, gyerünk! – noszogatta.

- Ez most mire volt jó? – ki tud rajta kiigazodni.

- Majd meglátod. – mondta, s kinyitotta az ajtót.

- Jó napot. – köszönt a futár. Csinos, fiatal, 20 év körüli lány lehetett.

- Szia!

- Sajnáljuk, hogy késtünk a megrendeléssel. Az egyik cukrászunk megbetegedett és időbe telt keríteni egyet helyette. – magyarázkodott.

- Ugyan, semmi baj! – legyintett Bella. – Ez nem a világvége.

- Tessék, itt van a torta. Remélem máskor is minket választanak.

- Mielőtt elmész, még válaszolnál egy kérdésemre? – állította meg Bella.

- Persze.

- Mi az első dolog, ami eszedbe jut a parkett közepén táncoló párról? – mutatott Chrisékre.

- Ez egyértelmű. – mosolygott. – Szerelmesek.

- Köszönöm, csak ennyi volt. Szia! – köszönt el Bella.

- Viszlát!

- Na, érted már?

- Te jó Isten! – hitetlenkedtem. – Hogy lehettem ennyire vak? Ez tényleg annyira nyilvánvaló. Én vagyok az anyja és nem vettem észre! – a lányom végre szerelmes!

- Én már 3 hónapja figyelem őket. – mosolygott Bella. – Akkor túl közel kerültek egymáshoz, az tűnt fel, most pedig túl távol.

- És most mit csináljuk velük?

- Én riadóztatom Edwardot. Ezt most neki kell vele megbeszélni! – okos, nagyon okos.

- Kate-tel jobb, ha én beszélek.

- Szerintem is! – értett egyet. – Edward!

- Mondjad drágám! – még mindig olyan aranyosak együtt.

- A fiad szerelmes. – közölte vele. – Az unokahúgodba.

- És Kathrine is belé. – fejeztem be

- Tessék?

- Oh, igen! Jól hallottad. – simogatta meg az arcát Bella. Tény, ami tény nagyon ért mások elbűvöléséhez. – Szeretném, ha beszélnél vele.

- Öhm… rendben. – bólintott végül. – Akkor én megyek is.

- Sok sikert édes. – csókolta meg barátnőm.

- Én is megyek! Én viszont inkább kihagynám a csókot.

- Lökött! – nevetett fel én, pedig elindultam a lányom felé.

( Christopher szemszöge)

- Kisfiam. – jött oda anya. - Legalább a kedvemért táncolj egyet Kate-tel.

Engedelmesen elindultam Kate felé. Olyan gyönyörű így. Nem is tudom, hogy nem vettem eddig észre. Hitetetlenül szép, én pedig nem vagyok normális. Soha se fog belém szeretni és én nem akarom tönkretenni a boldogságát azzal, hogy elmondom neki, reménytelenül szerelmes vagyok belé. Nem tehetem meg vele. Inkább elkerülöm, és akkor hátha ki tudom verni a fejemből. De én hülye most eleget teszek anya kérésének. Hát én nem vagyok normális!

- Kathrine! – az említett a hangomra összerezzent, de felém fordult. – Lehet a következő tánc az enyém?

- Én… Nem, vagy is igen! – mi van vele? Csak nem beteg? – Jaj, ne is figyelj rám. Hebegek, habogok össze vissza!

- Jól vagy Kate? – ragadtam meg a kezét. Ettől megint összerezzent.

- Az igazat Christopher?

- Csak is a színtiszta igazat. – bólintottam.

- Magam sem tudom. Lehet, hogy csak egyszerűen fáradt vagyok! – hazudik. Nem akarja nekem elmondani. – De erről most ne beszéljünk. Megkapom a táncom?

- Természetesen.

Kate kedvenc számát játszották. Lassú és melankolikus.

óvatosan átkaroltam, nem akartam túl közel kerülni hozzá. Ő a vállamra hajtotta a fejét. Istenem milyen aranyos. Most olyan mintha tényleg csak az enyém lenne. Olyan, mint egy törékeny virágszél, holott pedig koránt sem olyan törékeny. Bár csak örökre így maradnánk.

De valami nincs rendjén. Érzem, ahogy remeg a karjaimban.

- Kathrine ismét megkérdezem: jól vagy? És most ne próbálj meg hazudni.

- Az igazság az, - sóhajtott nagyot. – hogy én ezt nem bírom tovább. Muszáj elmondanom neked, mert különben felrobbanok.

- Hallgatlak.

- Chris én azt hiszem …

- Christopher! – szakította félbe apa kiáltása Kate mondatát. Hát én ezt megölöm. Már csak egy kicsi hiányzott, hogy elmondja mi bántja.

- Mint mindig, most is a legjobbkor apa! – gúnyolódtam.

- Beszélhetünk? – nézett rám komolyan.

- Mit csináltam már megint? – mentem ki vele a teraszra.

- Semmit, azon kívül, hogy szerelmes vagy!

- Hogyan? – hogy a fenébe jött rá???

- Előttem ne tagadd. Ugyan ilyen voltam, amikor megismertem anyádat. Kár tagadni. – azt hiszem igaza van.

- Jó, megadom magam. – ültem le a székre.

- Beszélj vele. – tanácsolta.

- Éppen azt csináltam, amíg közbe nem vágtál.

- Nem úgy értettem. – miért van az, hogy a szülők mindig mindenbe beleszólnak? – Mond el neki, hogy mit érzel!

- Ugyan minek? – teljesen fölösleges. – Ő úgy se szerelmes belém.

- Honnét tudod ilyen biztosan?

- Nem fogom kockáztatni a barátságunkat! – jelentettem ki határozottan. Azt nem bírnám elviselni.

- Én az egész családom épségét kockáztattam annak idején édesanyád miatt, és nem bántam.

- Mit vársz, mit tegyek? – keltem ki magamból.

- Először is ne kiabálj, mert akkor már nem lesz neki mit elmondanod. – ez egy jó ötlet. – Másodszor pedig állj oda elé határozottan és mond meg neki.

- Rendben, de ha sírva elrohan, akkor te magyarázod meg Alice-nek. – fenyegettem.

- Ezer örömmel. – most mit vigyorog? – Sok szerencsét kisfiam! – ölelt meg, majd sarkonfordult.